Sakura csendben figyelte a férfit, ahogy az elhunyt ninják emlékművénél állt mozdulatlanul. A felkelő nap lágyan cirógatta körbe testét, és sugarai táncra keltek az ezüst hajtincseken. Szomorú fekete szem nézett a táblára, és egy nevet fürkészett a sok közül...

Fejét lehajtva emlékezett...

Sakura nézte ezt a férfit, akiről azt hitte eddig, hogy ismeri. De valójában semmit nem tudott róla. Nem ismerte a múltját, s a jelenéből is kizárta őt és Naruto-t.
Halkan mellé lépett, és felnézett tanára arcára, s a szeméből sütő fájdalom láttán szíve összeszorult...
- Sensei... - suttogta.
- Tessék Sakura... - hallotta a mély hangot. - ...gondolom meguntad a várakozást.
A lány elszégyellte magát. Ha tudták volna... ha a férfi valaha is elmondta volna nekik, hogy hova megy minden reggel...

Soha nem sértegették volna...

Gyászol...

- Sajnálom sensei... - fordult el szomorúan, és elindult a híd felé. "Majd lecsitítom Naruto-t." - határozta el magában.
Ekkor megérezte a férfi meleg kezét a karján, ahogy visszatartja Őt. Kakashi-sensei még soha nem érintette meg így. Az érintéstől megborzongott, és kellemes melegség áradt át a bőrére.
- Sakura... - hallotta a kérlelő hangot. Igen, a férfi kéri őt... de mire? Tétován nézett fel az arcába. Hosszan néztek egymás szemébe...

Két sérült lélek fájdalma találkozott ebben a pillanatban.

- Sensei... - suttogta, és egy csillogó könnycsepp indult el hosszú útjára, mielőtt a szempillákon táncolva alávetődött volna fehér bőrére. A férfi keze lassan felemelkedett, hogy ujjával felszárítsa, és Sakura behunyt szemmel várta az érintés varázsát, de ami hozzáért, az valami más volt... Puha ajkak csókolták le fájdalmának folyékony kristálycseppjeit, és melegséget hintettek a kihűlt szív burkába, amely ismét dobogni kezdett valakiért...
- Köszönöm Sakura... - lehelte a férfi az ajkaira, mielőtt megcsókolta. Szája puhán simogatta az övét, és melegsége oly csodálatos volt... Egy forró nyelv simogatta bizsergetően, bebocsátásért könyörögve, és Ő készségesen engedte magába. Nyelvük hegye finoman összeért, majd lassú játékba kezdtek egymással, egyre mélyebben és izgalmasabban...
Erős karok kulcsolódtak derekára, és a férfi gyengéd simogatásainak köszönhetően, ahol hozzáért érzékeny bőréhez, átjárta a melegség.

Úgy érezte, haza érkezett.

Boldog volt.

Felnézett a férfi szemébe, amelyből meleg szeretet sütött le rá.
- Szeretlek Sakura... - hallotta mély hangját, és megremegett a boldogságtól.
- Azt hiszem... én is szeretlek téged...